Egyéb elfoglaltságaim miatt nem tudtam a csapattal tartani a kezdetektől fogva, de izgalmas, élményekkel tarkított utazáson vehettem részt. Vasárnap (07.11) délután indultam Ferihegyről. A repülőgép röpke két órás késéssel indult, ami némi izgalomra adott okot. Mindazonáltal egy nagyon szép, turbulenciáktól mentes utazáson vehettem részt. Azonban a poggyász felvételekor már izgultam, hogy le fogom késni a VB döntőt. Mindez nem volt alaptalan. A pályaudvarra való megérkezés után, ugyanis még be kellett szereznem a másnap reggeli TGV-jegyeimet, amit egy tipikus, franciásan buggyant pénztáros fél óra alatt ki is állított nekem. Így sikerült ezt a csodálatos mérkőzést teljesen elszalasztani.

Azonban elindultam városfelfedező túrámra /szállásom nem lévén/ és sikerült megpillantanom az Eiifel-tornyot nagy örömömre. A Szajna felé haladva egyértelművé vált számomra a győztes kiléte, egész Párizsban visszhangzott a "Campeones, campeones", és mindenütt lobogtak a spanyol zászlók. Minden bizonnyal a megcsömörlött francia szimpatizánsok többsége is az ünneplő tömeg között volt. A toronyhoz kiérve szemet gyönyörködtető látvány és egy több ezer fős ünneplő tömeg fogadott. Vagy egy órán keresztül csodáltam az éjszakai fényében tündöklő remekművet. A hangulatot pedig a szurkólok dobolása, éneklése tette emelkedettebbé. Egy óriási fiesta kerekedett egész Párizs szerte. Egész éjszaka autók dudái törték meg a város csendjét. Ezalatt a híresebb épületeket sikerült felkeresnem a folyó partja mellett. Annyira izgalmas és egyben tartalmas éjszakában volt részem, hogy nem is jutott idő az alvásra gondolni. A 7 óra 10-es indulásom sikeres, a vonat kényelmes volt, de szakadó esőben hagytam el a francia fővárost.

A vonaton próbáltam pihenéssel tölteni az időt. Az átszállási ponton megtekintettem Bayonne városát. Egy nagyon hangulatos folyó parti kisvárosról van szó. Míg vártam a vonatomat megtekintettem a Szent Mária katedrálist. A 15-19. század között folyamatosan épült, így több korszak stílusjegyeit hordozza magán. 10 perc sétálásra van a pályaudvartól, megéri ezt a kis kitérőt. Az emberek nagyon barátságosak, kellemes környezetben lehet eltölteni az ott töltött időt. Ezután folytattam utazásomat Irún felé. Sikerült vennem egy buszjegyet Bilbaóba, ahol megérkezésem után 5 perccel már egy helyi buszocskán utaztam a megbeszélt település felé. Kisebb egyeztetés után sikerült megtalálnom a zarándoktársaimat. Romantikus történetbe illő módon, egy hegyi falucska /Cenarruza/ kis fogadójában leltem rájuk a helyi emberek segítségével. Elmondhatalan megkönnyebülés lett úrrá rajtam. A tervezett találkozási ponttól eltérően és egy nappal korábban sikerült csatlakoznom a csapathoz és a lendületüket nem visszafogva folytatni tudtuk kirándulásunkat Santiago de Compostella felé.

Megbizonyosodtam róla, hogy nincs lehetetlen feladat és egy kis kitartással el lehet jutni a kitűzött célig. Az első akadályt sikerrel vettem, a többit már együtt kűzdjük le.