Ha hosszú gyaloglás vár ránk, igyekszünk erőt venni magunkon és hamar elindulni. Ezért írhatom le azt az otthoni énemnek rémisztően ható adatot, hogy 6:15-kor már Avilesutcáit róttuk. A korai indulás előnyei hogy nem kell a nagy melegben kutyagolni, hogy 10 kor már túl vagy az út felén és hogy reggel te ébresztessz 30 idegen embert nem ők téged. Az egyik legrosszabb ébresztő amikor egy ügyetlen zarándok a fejlámpájával a szemedbe reflektorozik, mert képtelen tovább fenntartani azt a természetellen testhelyzetet amivel a táskájára tudja irányitani a fényt, miközben a párnája alól veszi ki az értékeit. A korai indulás hátrányai hogy este alig bírsz fenn maradni 10-ig, valamint hogy reggel a sötétben úgy kell figyelni a kagylókat, mint Martin a könyvét útközben - NAGYON. Apropó, Martin nem szeret korán kelni ezért nem tartott velünk, ennek meg is lett a böjtje, de erről majd később. Hamár a szívás szóba került, az igazsághoz hozzátartozik hogy abból nekünk is kijutott. Egy lengyel csapat után kezdtük meg a zarándoklást. Ők kb 500 méter után egy kagylónál másfele fordultak mint amerre mutatott, kicsit ki is nevettük őket ezért a ballépésért. Aztán szokás szerint lassan de biztosan múltak a percek miközben nyeltük a métereket. Az út felvezetett egy hegyre, ahonnan szép kilátás nyílt a tengerre, a felkelő napot eltakaró felhőkre és egy csapat lengyelre akik a hegy aljában iszkoltak Santiago fele. Körülbelül 30 perccel voltak előrebb mint mi. Tanulság: nem szabad kinevetni másokat. Igazi tanulság: meg kellett volna kérdezni őket, miért arra mennek. 

Egyszer még a városban eltévedtünk. Valószínüleg nem vettünk észre egy kagylót. Ilyenkor egy jó szociológus és egy bölcs zarándok felméri a környéken lévő embereket, vajon ki fogja tudni hogy merre kell menni? Reggel az utcán vagy kutyát sétáltatnak vagy takarítanak. Egy jó okleveles szociológiai szakelőadó rájön, hogy az utcaseprő ismeri a város összes szegletét, tehát tudnia kell hogy hol takarít kagylókat a közelben. Az ötlet minden önteltség nélkül zseniális. Amúgy az utcaseprőnek természetesen fogalma sem volt hogy hol vannak kagylók.

A szakasz egyébként a guide alapján így nézett ki AAAAAAAA(ez 8 hegy), igazából inkább ilyen tűnt a__a---a__ (ez most három dombot és egy fensíkot jelent). A séta tényleg kellemes volt. Petinek még mindig fájt a lába, de nagyon halkan tudja ezt viselni. Nem is nagyon tudtuk míg nem egyszer egy erdőbe érve valami rám csöppent és elkezdtem sietni, Putnoki a szélárnyékomban élvezte a sebességet. Az erdő végigfutása utána Peti megkérdezte hogy miért kell rohanni, így ő nemtudja élvezni a tájat(!!!) ez annyira abszurd volt a szájából hogy rögtön tudtuk fáj a lába. Ezen csak nevettünk. Ezután viszont borzasztó dolgot tett. A legrosszabbat amit egy túra során valaki tehet. Hamis reményeket ébresztett társaiban. Petinek van egy táblázata a telefonjában amiben benne van hogy mi hány kilóméterre van mitől. Amikor 8 km volt hátra ügyesen a telefonjából kinézte hogy még 2,9. Ez autóval sem mindegy nem hogy gyalog. Mint kiderült a nap rá sütött a képernyőre, ezért a Soto de la luina cellája helyett a Soto de la maior-hoz tartozó négyzetet nézte.

A pecsétekről nemtudom írt-e már valaki. A pecsétgyűjtés lényege hogy minél több és minél szebbek legyenek. Sanyi mivel később kezdte mindig igyekszik mindenhol pecsétet szerezni hogy végül neki is beteljen a creditentiálja. A pecséteket a szállásokon és a tourist infokon lehet nyomatni. Sanyi ezért minden faluban keresi a tourist information feliratot. Az egyik faluban meglátott egy information feliratot és már indult be a pecsétért amikor véletlenül szóltam neki hogy ez egy lakópark információs irodája. 

Asturia tartományban eddig csak egyszer volt panasz az út kijelölésre, de akkor a nem forma1 függö csapat részt kisegítette Martin. Most azonban egy épülő autópálya nyomvonala legyalulta ezt az ezer éves hagyománnyal rendelkező utat. A nagyobb gond az volt hogy nem volt semmi jelölés arra nézve hogy mi a teendő. Jobb ötlet híján mentünk tovább az N-632-esen. Ezekben a főutakban - azon kívül hogy rettentő ingerszegények - az a legrosszabb hogy egy-egy kamionos azt gondolja az a legjobb módszer támogatásának kinyilvánítására hogy a füledbe dudál sípol vagy bármit csak hangos legyen. 

Lényeg a lényeg megérkeztünk Soto de luinába. Elvégeztük a szokásos rituálékat. fekvés fürdés mosás evés. Már épp készültünk feküdni, amikor megérkezett Martin, aki a rendes táv helyett 45-öt ment, mert összevissza eltévedt. Nem értettük miért nem nézte a mindentudó könyvét.Persze a legjobban akkor járt volna hogy ha lustálkodás helyett a kiváló csapatunkkal tart. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.