A jól megérdemelt pihenő után újult erővel vághattunk neki a napnak. Vasárnap lévén ismét F1 futamot rendeztek, aminek a Magyar Nagydíj külön pikantériát adott. A gijoni rossz élményekből okulva ismét időben elindultunk, de "csupán" 28 km várt ránk. A 7 órára megbeszélt indulást sikerült betartanunk. A szemerkélő eső nem volt túl zavaró, nemúgy az előttünk gomolygó felhők jelenléte, melyen át kellett haladnunk. Már esett szó legrosszabb napról a caminón, nem sejtettük, hogy ez a nap mindent vinni fog negatív értelemben. Még Ribadeóban felvettük poncsóinkat és egy utolsó pillantást vetve a tengerre nekiláttunk a kűzdelemnek. A túra során először szakadó esőben kellett sétálnunk. Mindezt a partot szegélyező hegyekre felkapaszkodva, hol aszfalton, hol köves-sáros úton. Már Galciában járunk, itt a kagylók fordítva mutatják a helyes irányt, mint eddig, így oda kellett figyelni az elején a helyes irányra (mert az F1-et ismételten lekéshettük volna). Újítás még az iránymutató kőoszlopokon a hátralévő út távolságának méterre pontos megadása (ez néha jó, de sokszor nagyon lassúnak tűnik a sebeségünk emiatt, noha uganazt a tempót diktáljuk). Megoszlanak a véleméynek ezen kiegészítés fontosságáról.

Az első másfél óra után felmerült egy gondolat Bálintnál, hogy meg kéne állni egy bar-ban és megvárni amíg eláll az eső, de hamar lebeszéltük róla, ugyanis a szomszédos hegyeket sem láttuk a sűrű felhők miatt. Mentünk tehát tovább rendületlenül. Az út folyton emelkedett, de annyira belefásultunk a szakadó esőbe, hogy nem is bosszankodtunk miatta. Annál inkább előszedtek engem, hogy miért nem tudok valamit kezdeni a helyzettel (pedig tudják, hogy nem vagyok meteorológus...), mert ugye az okleveles szociológus szakelőadó bármilyen társadalmi problémát meg tud oldani, nem is beszélve a közgazdászok remek pénzügyi kríziskezelő képességéről - gondolták a diplomás fiúk... De nem volt mit tenni, mentünk tovább reménykedve, hogy majd csak alábbhagy ez a mogorva időjárás. 
Természetesen nem így történt, de a túra leghosszabb első etapját produkálhattuk így. 4 óra leforgása alatt 21 km-t tettünk meg megállás nélkül. Egészen a következő albergueig mentünk Gondánba. Kitűnően funkcionált menedékházként. Itt pihentünk is közel 40 percet, lecseréltük elázott ruhadarabjainkat, megreggeliztünk. Egy vízforralónak köszönhetően tudtunk teát is készíteni, ami nagyon jól esett Mozsit kivéve mindenkinek. Eközben több sorstársunk is betért az eső elől a menedéket nyújtó konyhába. Mozsi és Putnoki (lévén, hogy beázott a cipőjük) újragondolták a goretex és a mertex technológiát, így sikerült egy-egy szatyorral a lábukon belelépni cipőjükbe és folytatni a hátralévő 7 km-t. Mondani se igen kell vicces látványt nyújtottak.
Délben indultunk tovább, mert ugye az F1 mindenek előtt. Hol szemerkélő esőben, hol csak páradús időben haladtunk igen kellemes útvonalon (ez is galíciai újdonság) és a szállásunkat már negyed 2-kor elértük.
A délutánt hárman ismét a tv előtt töltöttük és nagyon jól szórakoztunk a hazai futamunkon. A fennmaradó időben mostunk, ebédeltünk és teát kortyolgatva beszélgettünk. A két Peti, pedig nekilátott megszárítani a cipőjét illetve bakancsát egy villanytűzhely felett. A magyar finesz felülmúlhatatlan. Konyhai berendezésekből rögtönzött álványaikon kitűnő munkát végeztek, igaz a délután fennmaradó részét a tűzhely mellett töltötték. 
Mivel nem találtunk nyitva tartó boltot, így egy bar-ban vacsoráztunk meg. Szállásunk ismét kedvezett nekünk és egy 8 ágyas szobában tölthettük az éjszakát. Mindenki reménykedett, hogy a másnap már szebb lesz, de egész éjjel esett még. Alig 30 km-el a tengertől Spanyolország egy másik arcát mutatta meg nekünk.

A bejegyzés trackback címe:

http://buencamino.blog.hu/api/trackback/id/tr752196943

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.