14.Colombres-Poo 21km

2010.08.01. 17:25

Mozsi írta:

A zarándoklat azon szakaszában jártunk, amikor kezdtük elhinni, hogy sikerülhet végiggyalogolni ezt a beláthatatlanul hosszú távolságot és ezzel párhuzamosan kezdtük elfelejteni saját korlátainkat. Emiatt fordulhatott elő, hogy zokniban végigfociztuk az előző nap délutánját, aminek nyomait igencsak magunkon viseltük az indulás perceiben.

Kapcsolatunk újdonsült barátainkkal a tetőfokára ért ezekben a napokban, így többen is csatlakoztak hozzánk a colombresi sportcsarnok előtt elfogyasztott reggelink során. Tomás és Matt hálaistennek még a városban levált rólunk, betértek egy bárba; Martin viszont velünk maradt, és rendkívül hasznos útitársnak bizonyult. Jellemző módon Ausztriában kiadott Camino-kézikönyve méterről méterre feljegyezte az eseményeket, így a túra folyamán először az esélye sem merült fel annak, hogy bárhol is letérjünk a kijelölt útról. Az első tizes szót sem érdemel már, két óra alatt letudtuk, sajnos nagyrészt országúton (ez Irúntól Ribadeoig az N-634-est jelenti, spanyol kamionosok nem töltöttek el még életükben annyit ezen az úton, mint mi), legfeljebb a nagyobb kanyarokat vágtuk át a hegyeken keresztül. Az első tíz km után ültünk le pihenni egy játszótérre, és nagyon meg voltunk elégedve azzal a tempóval, amit tartani tudtunk. Innentől viszont a rövid távokra a későbbiekben is jellemző kínszenvedés kerített hatalmába: tudván, hogy már csak nagyon kevés van hátra, minden egyes kilométer rettenetesen lassan pergett le. A táv második felét festői környezetben, a tengerbe futó sziklák tetején, egy fehér kavicsos ösvényen tettük meg, viszont egy fél óra után még ez is borzasztó unalmassá tudott válni, elszakadtunk egymástól, ami talán még rontott a helyzeten. 

A végállomás előtt egy nagy városon kellett keresztülhaladnunk (Llanes). Már ott megutáltatta magát a település, hogy túl hamar pillantottuk meg, így minden próbálkozásunk ellenére sem igazán akart közeledni, valamint számunkra a mai napig megmagyarázhatatlan okból (talán valami mezőgazdasági furfang lehet, ehhez nem értünk sajnos) fél percenként rakétákat lőttek föl, irdatlan zajjal járva; hosszú percek kellettek, hogy ne rettenjünk meg tőlük. Miután egy óriási kerülővel végre beértünk a városba és átfúrtuk magunkat a valami ismeretlen dolgot ünneplő tömegeken, nagy nehezen megtaláltuk a város egyetlen nyitva tartó boltját, megvettük az általam lassan már gyűlöltre unt bagett alakú kenyeret és felvágottat, majd fájóan megvető pillantások keresztüzében megettük egy parkban. Az ebéd után lényegesen kellemesebb hangulatban átzakatoltunk a szomszéd városba, Poo da Playába, ahol percek alatt meg is találtuk az alberguénket, ami (talán köszönhetően a relatíve magas, 5 eurós árának) jól fel volt szerelve; konyhát és wifit is találtunk a blog és a mi nagy szerencsénkre. Amellett ugyanis, hogy feltöltöttünk pár szakaszt és Sanyi is kifacebookchatelhette magát, igen jó esélyünk nyílt ott helyben megtartani Bálinttal az esti pont-ott partynkat, ami alatt kiderült, hogy megugrottuk-e az idei mesterszak felvételi ponthatárait. Mielőtt erre kitérnék, meg kell említenem a délutáni vásárlásunkat, ami abból a szempontból volt emlékezetes, hogy ott hagyta el egyes egyedül hangos szó a szánkat egymás felé (Andi vs Mozsi). Miután halálra rémisztettük kis jelenetünkkel a boltos asszonyságot lementünk a strandra is, de a novemberi hidegben egyikünk sem tudta összeszedni magát annyira, hogy bemerészkedjen a vízbe. Lényegesen sikeresebbek voltunk az este folyamán, a megalázóan alacsony ponthatároknak köszönhetően mindkettőnket felvettek pechünkre ugyanarra az egyetemre, amit tisztességesen meg is ünnepeltünk a teraszunkon Martinnal és egy rakat idegen némettel. Attól tartok már soha nem fogjuk megtudni a nevüket, ráadásul valószínűleg soha nem fogják megérten,i mit is ünnepeltünk annyira. 

A bejegyzés trackback címe:

https://buencamino.blog.hu/api/trackback/id/tr22191515

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása