Panni elfelejtette a jelszavát ezért más címéről töltöttük fel, de ettől függetlenül a lányok írták...:D

Andi jóvoltából kávéval kezdhettük a napot, ami rögtön erőt adott ahhoz, hogy 12 km-t egy huzamban tegyünk meg. Végig betonútonj haladt utunk. 10-12 km után megálltunk felfrissíteni magunkat, mint sok más zarándok, köztük a francia barátnőnk, és Horche, akivel azóta sem találkoztunk :(. Újra erőre kapva nekivágtunk az ismeretlennek tartva eredeti uticélunk, Laredo felé. Hosszú szerpetinen haladtunk, a kipufofó gáz bűzében, de nem csak mi. Egy autós lassan piros pólóját lengetve és vészjelzőjét villogtatva jött felénk. Ezen kicsit megijedtünk, hogy melyik zarándoktársunknak történt baja. Ezután elképezstő látvány fogadott minket, egy 100 tagú birkanyájat terelgettek a forgalmas országút közepén. A monoton  aszfaltút után végre megérkeztünk Laredoba, ahol összefutottunk olasz barátainkkal. Ők tudósítottak minket róla, hogy a donációs albergueben már nincs számunkra hely. Előre gondolkodva (ilyet sem csináltunk még) felhívtuk a 4kmre levő Colindres alberguejet, hogy lefoglalhatnánk e 6 helyet, ezt nen tehettük meg, de tanácsolták, hogy siessünk, mert pont 6 üres ágy van még. Ezután kicsit erőltetett tempóban lesprinteltük a maradék 4 kmt. A nagy sietségben megelőztük, az egyik leggyorsabb zarándokot, Martint, az osztrák (akkor még nem) barátunkat (arról majd később). Mikor megérkeztünk a városba, sok segítséget kérve, de végre megtaláltuk az alberguet, ami szinte üres volt. Szállásunk a megszokottnál komfortosabb volt, de konyhát elfelejtettek beépíteni. Itt találkoztunk először Pablóval, a 60 éves pityókás zarándokkal, akit következő nap közelebbről is megismehettünk.

Este a társalgóban (mert itt ilyen is volt) egy jót beszélgethettünk a hit és az imádkozás lényegéről, erejéről és az ezzel kapcsolatos tapasztalatokról. (amint megérkeztünk elkezdett esni az eső, mindig volt szállásunk, sokszor az utolsó 6 helyet töltöttük be és eddig mindig volt erőnk továbbmenni).

11 körül felkészülve a következő napra, nyugovóra tértünk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.