Lassan hozzászoknak már állandónak mondható társaink, hogy a magyar különítmény korán kel. Néhányuk talán fel is ébredt köszönhetően annak, hogy az ajtók nagyon szorultak, így nem tudtunk csendben közlekedni. Ekkor tapasztalhattuk meg, hogy a kevés ágy miatt a kijárathoz vezető kis folyosót kivéve a ház minden szegletét elfoglalták a padlón, matracokon alvó peregrinók. Fejlámpákkal, esőkabátban kezdtük el a napot. Szerettük volna elkerülni a délutáni hőséget, ezért vágtunk neki az útnak ilyen zordnak mondható körülmények között is. Néhány szót szólnék az időjárásról, mint a legbenfentesebb személy a táborban. Reggelente ugyanaz a kép fogad bennünket. A hegyeket és a tenger feletti horizontot egyaránt felhők borítják. De ez pont optimális a kiránduláshoz. Eső ritkán van (most balszerencsénk volt). Az első napsugarak megjelenése után azonban csak reménykedni tudunk, hogy délután 3 óráig odaérünk a következő állomásra, ugyanis az otthoni 1 és 3 óra között megtapasztalható hőség veszi át az uralmat úgy délután 5-6 óráig.

A már korábban említett túrázási szokásainkhoz a lányok is jól alkalmazkodtak és az első pihenőt 3 óra sétálás után tartottuk. Ezalatt kihalt városok tömkelegén haladtunk át, még egy kutya sem törte meg a pirkadat csendjét.  Az elején megpróbálunk minél többet menni egyszerre, mert az apró megállások végeláthatatlanná tehetik akár a rövid etapokat is. Így a reggelit is az első megállónál fogyasztottuk el. Most volt mindenkinél valamilyen étel, de vannak napok amikor a kitűzött cél nem az albergue elérése, hanem a legelső bar-é. A boltok fél 10 körül nyitnak, de többnyire olyan területeket érintünk reggelente, ahol ezek nincsenek meg.

Martin nem tartott velünk, nem szeret korán kelni. Szerencsére a jelek egyértelműek voltak, így nem volt égető szükségünk az útikalauzára. Menet közben az egyre gyakoribbá váló zenehallgatással vagy épp beszélgetéssel (egymás ugratásával) próbáltuk élvezhetőbbé varázsolni útunkat. Szerencsére a kisebb húzódások, vízhólyagok keltette zavaró hatások is csillapodtak. Nemúgy a csapat kedélye, amikor közel a célhoz újabb tekergős utcák, völgyek kerültek elénk. A Nap már a zenitjén túlhaladt, így hőség is felkerült a bosszúságok listájára.

De megérkeztünk a nyilak által kijelölt úton az alberguehez, ahol a bejelentkezés után mindenki várta már a tusolót és az ágyát. De hidegzuhanyként ért minket a hospitalero kijelentése, miszerint még 50 métert kell sétálni egy iskoláig. A spanyol emberek szeretnek füllenteni a távolságokat illetően és ez most is így történt. Jó 600 méter múlva azonban megérkeztünk és elvégezhettük szokásos teendőinket, majd egy jót szundítottunk. Persze az ember ha felkel általában éhes is, de a bolt a város másik végében volt így még gyarapítottuk néhány km-el aznapi teljesítményünket. 

A félreértések elkerülése végett nem panaszkodni szeretnénk ezekkel, hiszen magunk választottuk ezt a kitűnő nyári programot, de mint minden helyzetben nekünk is megvannak a kisebb-nagyobb hullámvölgyeink. A vacsora például már jó hangulatban telt el német, olasz és osztrák társainkkal karöltve. Sok érdekes dolgot tudhatunk meg ilyenkor egy másik nemzetről vagy épp kikérdezhetjük őket magyarországi dolgokról (néhány spanyol zarándok meglepően sokrétű ismeretekkel rendelkezik kis hazánkról).

Az éjszaka Putnoki Peti szerint hangosra sikeredett, többen is fura hangot adtunk ki szerinte, de így jár az aki nem tud aludni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.